Akár egy rossz álom

- Sirius! Te még mindig ágyban vagy? - Sirius a keresztfia hangját hallotta, miközben szemét elvakította a fény, ahogy Hermione elhúzta a függönyt.

- Mi az ördögöt csináltok a szobámban?! - Kérdezte Sirius álmosan, de a hangja élesen hasított a levegőbe. A három jóbarát egy pillanatra összerezzent, de amikor ránéztek a varázsló nyűgös - és borostás - arcára, rögtön tudták, hogy Sirius csak viccelt.

- Úgy gondoltuk, rád férne egy kis tatarozás... - Kezdte Hermione, de folytatni nem igazán tudta, mert Sirius sértődött arckifejezését látva a torkán akadt a szó.

- Kösssz... - Morgott Sirius. Kézfejével kitörölte a szeméből az álmosságot, bár ez nem sikerült teljesen. Harry ránézett Hermionéra amolyan "rá se ránts" pillantással, mire a lány félénken folytatta a mondanivalóját.

- Szóval mi csak azért jöttünk, hogy egy kicsit rendbe szedjük a frizurádat, meg úgy mindent, ami rajtad van.

Sirius gyanakodva méregette Ront, aki harcra készen állt mellette egy fésűvel. Harry hozott egy ollót is, mivel egyikük sem ismerte azt a bűbájt, amivel Mrs Weasley szerette volna levágni annak idején fia hosszú haját.

- Hát jó. - Egyezett bele bizonytalan hangon. Harry elvigyorodott és már Hermione se vágott olyan képet, mintha a halálos ítéletét mondták volna ki. Siriust leültették egy székre, és a vizes haját próbálták kifésülni, de ez lehetetlennek bizonyult. Aztán apró tincsenként kezdték kifésülni a rakoncátlan tincseket. Sirius néha felszisszent, ahogy Ron meghúzta a haját.

Ahogy teltek a percek, vidám beszélgetés indult meg négyük között.

- Jövőre már nem mentek vissza Roxfortba. Milyen érzés lesz? - Érdeklődött Sirius. Ő ugyan tudta a választ, de kíváncsi volt Ronék véleményére.

- Furcsa lesz, az biztos. De az a tudat vigasztal, hogy nem Dursleyéknél fogom leélni az életemet, hanem nálad. - Mondta Harry. Vernon bácsiékról nem mondhatni, hogy kifejezetten vissza akarták tartani.

- Nekem nem lesz könnyű elhagynom Roxfortot, hiszen ha továbbra is a szüleimnél szándékozom lakni, akkor én viszont muglik közt fogom leélni az életemet. - Szólt hozzá Hermione, kissé lehangoltan. Szerette a szüleit, de az ember mégse élhet a szüleinél. Igaz, hogy Hermione és családja nem voltak nagyon gazdagok, de egy lakás mégiscsak olyan dolog, ami megoldható. A lány válaszából kitűnt, hogy nem gondolkozott el nagyon a kérdésen, hiszen ha spórol a kiadásokkal, akkor hamar összegyűlik a pénz.

- Addigra találsz egy jóképű varázslót és összeköltözöl vele. A lakásgond máris meg van oldva. - Kacsintott rá Sirius, mire Hermione enyhe túlzással paprikavörös lett. Ron óvatosan bogozgatta a tincseket, de már káprázott a szeme. Sirius haja koromfekete volt, vizesen pedig még sötétebb.

- És te, Ron? Szerintem neked nem fog hiányozni Roxfort. - Találgatott Sirius. Ron vigyorgásából ítélve eltalálta.

- A tanulás nem fog hiányozni, a barátaimmal meg úgyis fogok eleget találkozni.

- Remélem is. Emlékszem, amikor én hetedéves voltam a Roxfortban, sajnálni kezdtem, hogy így elrepült az idő. De csak egy évig kellett ezzel az érzéssel foglalkoznom. Megszülettél te, Harry és nem sokkal ezután Azkabanba kerültem. - Sirius az utolsó mondatokat monoton hangon darálta, miközben szeme messze elmeredt a semmibe. Harrybe fájdalom hasított, amikor látta, hogy Sirius tekintetében még mindig ott van az évekig tartó kínszenvedés, ami minden rab szemében ott van, mint egy soha el nem múló borzalmas emlék. Sirius ottléte olyan lehetett, mint egy lidérces álom. Ron gyorsan megkérdezte Siriust, hogy melyik volt a kedvenc tantárgya Roxfortban, hogy elterelje erről a figyelmét.

- Hmm, ez jó kis kérdés. - Morfondírozott Sirius. Hirtelen nem tudta, mit feleljen. - Talán a gyógynövénytan és a bájitaltan.

Ron elfintorodott a válaszra. Neki ugyanis a bájitaltan szóról nem túl kellemes emlékek jutottak eszébe.

- A griffendélesek csak azért utálják a bájitaltant, mert Piton tartja azokat az órákat. - Mondta Hermione, aki szintén nem volt elragadtatva Piton óráitól. Sirius elnézően mosolygott. Már nem gyűlölte kifejezetten Perselus Pitont, de nem mondhatni, hogy kereste a társaságát.

- Úgy látszik, Pitont senki sem szereti... - Jegyezte meg egy félmosoly kiséretében. - Amikor mi voltunk Roxfortosok, akkor se örvendett nagy népszerűségnek. Nem nézett ki túl szívderítően a zsíros... Aúúú! - Kiáltott fel hirtelen a mondat közepén Sirius. Szemrehányó pillantással nézett Ronra, aki hátrálni kezdett Sirius esetleges bosszúja elől.

- Hupsz. Bocsánat. - Hebegte megszeppenten Ron. Harry és Hermione képtelenek voltak elfojtani vihogásukat. Pedig ez roppant bölcs cselekedet lett volna...

- Ennyire viccesnek találjátok, hogy a kis barátotok éppen megkopaszt? - Kérdezte Sirius, de már sokkal barátságosabb hangnemben. Ron ezzel befejezettnek tekintette a fésülést. Harry felkapta az asztalon heverő ollót és elindult Sirius felé.

- Ugye nem akarjátok levágni a hajamat? - Kérdezte ijedten a varázsló. A haja még messze nem volt száraz, de már egyáltalán nem volt csimbókos. Enyhén hullámos volt, viszont hosszú és az alja egyenetlen.

- Olyanra nyírjuk, amilyenre szeretnéd. - Nyugtatta meg Harry. Hermione elgondolkozva nézte Sirius arcát, aki mintha kissé megijedt volna a lány fürkésző pillantásától.

- A legjobb frizura szerintem - kezdte Hermione lassan, morfondírozva - ha jó rövidre vágjuk. Rövidebbre, mint Roné.

Ron a saját nevét hallva felpillantott a rendcsinálásból. Éppen az asztalon próbált valamiféle rendet rakni. Sirius a pillanatnyi szünetet kihasználva megrázta a fejét, mint egy vizes kutya, mert zavarta a nyakán végigfolyó felesleges víz.

- Áááá! - Üvöltötte Ron. Tetőtől talpig vizes lett, noha nem állt túl közel hozzá. Sirius bocsánatkérően nézett rá.

- Elnézést, elfelejtettem...

- Semmi gond. - Morogta nem túl jókedvűen Ron. Harry agyán hirtelen végigfutott a gondolat, hogy pont úgy néz ki, mint egy ázott vízipatkány. Hermione nevetett és várta a kommentárokat a véleményére.

- Szerintem az állna jól neki, ha nem rövidebbre vágnánk, hanem csak egyenesebbre. Egy-két centit persze levágunk belőle... - Mondta Harry Hermionénak vidáman.

- Szerintem az se állna jól neki. - Mondta Sirius, de Hermione szigorúan ránézett, mire elhallgatott.

- Ezt McGalagonytól tanultad? - Kérdezte Sirius. Választ már nem kapott, mert elterelte a figyelmüket egy sólyom, amint éppen beszállt az ablakon. Még mielőtt a lába a földet súrolta volna, átváltozott varázslóvá. Voldemort állt előttük. Nyomban Harry felé fordult és kimondta azt a varázsigét, amit legkevésbé akartak volna hallani.

- Adava Kedavra!

A zöld fénysugár az egyik széket találta el - Harry óriási szerencséjére. Sirius felpattant a székből, és pálcáját előrántva nekiugrott Voldemortnak. Az csak kacagott.

- Úgyse tudtok legyőzni! Többet nem menekülsz, fiú! Így is éppen elég sokáig halogattam a dolgot! - Sziszegte kegyetlen hangon a Sötét Nagyúr. Eszeveszett és képtelen harc vette kezdetét. Pálcáját újra Harryre emelte, de Harry másodszor már nem tudott félreugrani az átok elől. Sirius rohant Harry felé és megpróbált az átok elé ugrani, hogy inkább őt találja el, ne Harryt, de már késő volt. Ron és Hermione az egyik sarokban remegtek, mint a nyárfalevél. Voldemort hirtelen feltűnése és jelenléte annyira megbénította őket, mintha kimondták volna rájuk a sóbálvány-átkot. Hermione fogai össze-összekoccantak, Ron szeplői pedig virítottak holdsápadt arcán.

- Tűnj innen te alávaló dög! - Üvöltötte Sirius, miközben Harry élettelen karját szorongatta. Szeméből patakzottak a könnyek, nem is látott tőlük.

- Sirius! Sirius! - Kiáltotta valaki. - Ébredj fel!

Sirius zihálva vette a levegőt, és hirtelen kinyitotta a szemét. A hátára fordult és felnézett a plafonra, de Harry aggódó arcát látta maga előtt. Megkönnyebbülten vette észre, hogy csak álmodott. Felkönyökölt az ágyon, és gyorsan körülnézett a szobájában, majd kérdőn nézett keresztfiára. Harry gyanakodva méregette, majd megszólalt:

- Te még mindig ágyban vagy? Mit szólnál ahhoz, ha levágnánk a hajad?...

VÉGE