Tojás, lepel és szappanbuborékok

- Gyere! –suttogta Fred izgatottan, és megfogta bátyja kezét a sötét folyosó rejtekében.

George vigyorgott ugyan, de a félhomályban csak egymás szemének csillogását látták. Barna íriszük feketén ragyogott, ahogy elmerültek a másik mohó vizslatásában.

Visszarántotta indulni készülő öccsét, magához húzta, és puha ajkaira lehelt egy csókot. Fredet nem is kellett tovább visszatartani: olyan szorosan bújt testvéréhez, mintha többé el sem akarná engedni. Nyelve bűnös táncot járt George nyelvével; ujjai a fiú selymes, vörös haját szántották. Az idősebbik iker tarkóján az égnek meredtek a piciny hajszálak, és Fred is érezte, hogy rajta is hasonló borzongás fut végig.

- Várj, ne itt! – kérlelte újra. Még egy gyors csókot adott fivérének. – Gyere!

Először csak lassan sétáltak, majd testük lázas pulzálásának engedelmeskedve futni kezdtek a prefektusi fürdő felé.

- Fred, tudod te…?

Ám a megszólított az ajkaira tette kecses ujjait, és rámosolygott.

- Pacsuli! – suttogta, és feltárult előttük az ajtó.

Még sohasem jártak a prefektusi fürdőben. Néma ámulattal adóztak a csodálatos látványnak.

A hatalmas helyiség minden tekintetben luxuskivitelű volt. A csillogó márványfalú zuhanyfülkéktől kezdve a színarany csapokon és a puha, bolyhos törölközőkön át a hatalmas medencékig minden szinte esdekelve kérte, hogy a két rosszcsont kipróbálja. Bogárszerű fénypontocskák világították meg a hatalmas fürdőteret, sejtelmes sötétségbe burkolva mindent.

Fred kihívóan bátyjára pillantott, ahogy lehajolt, és az egyik medencének megnyitotta a csapjait.

- Gyere! – kérte harmadszor is, immár inkább kívánatosan.

George-nak nem kellett kétszer szólni. Öccse nadrágjába akasztotta az ujjait, és magához húzta a fiút. Hancúrozásra vágyó, éhező tekintete azonnal meglágyult, ahogy újra egymáshoz simultak. Félig lehunyt, rebegő szemekkel csókolta testének identikus mását, aki a nyakát átkarolva viszonozta a csintalan játékot. Fred ujjai hátul becsusszantak pólója alá, és csiklandozva-cirógatva masszírozni kezdték a meg-megremegő hátat. George felmordult, jelezvén, hogy ennyi erővel már le is vehetné a feleslegessé vált ruhadarabot. Nem is teketóriáztak tovább: ingerlő simogatás közepette anyaszült meztelenre vetkőztették egymást.

Az idősebbik kéjesen harapdálta testévre ajkait és nyakának bőrét, majd húzni kezdte őt a víz felé. Ő maga belehuppant a csodálatos habtengerbe. Fred leült a medence szélére, és lábait bokáig a vízbe lógatta. Megtámaszkodott a kezein és már csusszant is volna bele, mikor bátyja vigyorogva megállította.

- Maradj így… - suttogta, és a fiú mellkasára tette nedves kezét. Mohón végigmérte fivére testét, röpke pillantást vetett annak ébredező ágyékára, majd ajkait megnyalva újra felnézett a barna szempárra.

Az ifjabbik iker szendén mosolyogva bólintott, és engedte, hogy bátyja széjjelebb tárja a lábait.

George simogatni kezdte az izmos combokat, melyek készségesen maguk közé engedték. Tenyerét ajkai követték, de Fred már attól megbolondult, ahogy a lelógó, hosszabb hajszálak megcsiklandozták bőrét. Ahogy George forró nyelve és szája körülölelte férfiasságát, megszaporodott a szívverése. Nem bírta megtartani magát, mikor bátyja a kezeivel is rásegített, és lassan, hangosan nyögve hanyatt dőlt a márványpadlón. George helyeslően morgott, hangja pedig bizsergetően visszhangzott öccse gerjedelme körül. Fred vonaglott a gyönyörtől, mikor a beteljesedés halovány pillangója szemeire szállt. Fivére még ezután sem hagyott fel ölének kényeztetésével. Finom bőrét csókolgatta szuszogva: combjának belső falát, csípőjének vidáman kiálló csontját, köldökét…

Végül George fellépett a medence alján lévő párkányra. Még így sem érte el teljesen testvérét, így lassan feltérdelt a medence szélére. Ahogy kiemelkedett, a pislákoló tündérfényben megcsillantak az aláhulló vízcseppek. Saját testének ragyogását látta visszatükröződni Fred szépséges szembogaraiban is. Föléje hajolt, miközben megcsókolta, és egy puha, fehér törölközőt csúsztatott a feje alá.

- Nem fázol, édes? – kérdezte kicsit aggódva, ahogy ő is megérezte a padló hidegét.

- Édes – nyögte Fred magában, ahogy a két test eggyé vált.

Fulladozva ölelte George sikamlós mellkasát, megpróbálva felvenni a szeretkezés őrült ritmusát.

- Hogyan is fázhatnék, mikor itt vagy velem, és a testemet majd szétveti a forróság…?

Extázisban égett halántéka, ahogy bátyja újra meg újra magáévá tette testét, a kiabálástól és a sóhajoktól szinte teljesen kiszáradt a torka. Izzadt hajszálai hosszátapadtak arcához.

- Mindjárt… - nyögte nevetve. – Mindjárt…

Mindketten megfeszültek, ahogy szétáradt testükben a forró remegés, a szerelem bizsergető folyama.

- George… - túrt fivére kócos hajába Fred, kis idő után. – Nem gondolod, hogy… Úgy értem, a tied vagyok, de egy kis pihenőt engedélyezhetnél nekem is… - mondta mosolyogva, hiszen George még mindig fel-alá mozgott.

- Ó, bocsáss meg – vigyorodott el az, felemelkedve.

Lassan felült, és öccsét segítve mindketten elmerültek az illatos, buborékokat eregető vízben. Csípőjük, vékony derekuk szenvedélyesen simult a másikéhoz, miközben egymás vállát mosogatták a kellemesen forró vízzel.

Harry a lepel rejtekében osont végig a csak fáklyákkal megvilágított folyosókon. Egyik kezében a Tekergők Térképét tartotta, másikkal a trimágus tojást szorongatta. Újra meg újra ellenőrizte, nem jár-e valaki a közelben. Ilyen későn csak a szellemektől, Fricstől vagy a tanároktól kellett volna tartania, de szerencséjére senki sem keresztezte az útját.

Izgatottan állt meg a prefektusi fürdő feltételezett bejárata előtt. Először olyan halkan suttogta el a jelszót, hogy az ajtó nem is reagált rá. Rájött, hogy jobb lenne levenni a köpenyt, és kissé magabiztosabban megismételni a szót, hátha úgy működik. A második „Pacsuli!”-ra már felfigyelhetett az ajtó is, mert lassan kinyílt előtte. A folyosóról beszűrődő fáklyafényben egy csillogó bőrű alakot pillantott meg.

A vizes hajú fiú a medence szélének vetette a hátát, két kezét kinyújtva kapaszkodott, és olyan gátlástalanul sóhajtozott, hogy Harry menten elpirult. Hangos kiáltás hagyta el ajkait, és úgy tűnt, ereje elhagyja, és a vízbe omlik. Ám ekkor egy másik, ugyanúgy festő sziluett emelkedett ki a vízből. Lassan hátracsapta a haját, megtörölte ajkait, és már arra készült, hogy megcsókolja az előtte állót, mikor…

Fred észrevette, hogy Harry az ajtóból figyeli őket. Kissé rémülten biccentett George felé, aki kábán megfordult, hogy szemügyre vegye a jövevényt.

- F-f-fred… ? – remegett meg Harry hangja. – G-george? T-ti…?

Annyira megszeppent, hogy ijedtében elejtette a tojást. Az nyomban szétnyílt a földön, és előtört belőle az a rémes sikoltozás, mely mindhármuk számára ismerős volt már. Ám a medence felé gurult, és kisvártatva, csobbanást követően elmerült a vízben, így fellélegezhettek.

- Csukd be az ajtót, Harry – mondta George csendesen. – Vagy kívülről, vagy belülről.  De ebben neked kell döntened.

Barátjuk bólintott, majd ledobva táskáját és köpenyét, halkan bezárta maga mögött az ajtót…