Boldog Karácsonyt!

„Szeretnék hinni benne… nem vagyok egyedül… de én csak… én soha nem láttam rá bizonyítékot… szóval szerintem… „

Szeretném az ajkaid az ajkamon érezni. Szeretném ha szánk egybe olvadna, ha nyelvünk egymás részévé válna.

Szeretném az ujjaid a bőrömön érezni, szeretném ha tudnád mennyire forró tudok lenni, egyetlen érintésedtől is.  Ha tudnád a téli éjszakákon is eltudnék olvasztani bármit, ha csak rám nézel, ha csak rám mosolyogsz. Szeretném ha én is megérinthetném a bőröd, hogy lássam, érezzem hogyan hatok rád Hogy érezhessem a ujjaimmal tested melegét, hogy megsimíthassam a bőröd, hogy érezzem a libabőrt a kezeden, a mellkasodon, a hasadon, a hátadon, a fenekeden. Hogy érezhessem izgalmad, merevedésed!

Szeretném ha csak egyszer olyan vágyakozó szemmel néznél rám, mint amilyennel én rád. Ha csak egyszer érezném szemedben azt a szenvedélyt, ami engem fűt. Ha csak egy szer mondanád nekem „Szeretlek! Akarlak!”.

Szemeid mély kéksége megőrjít, teljesen elveszek ha csak egy percre is belenézhetek! Teljesen megbabonáz… szinte hipnotizál… érzem ha belenézek teljesen elveszek… örökre a tied leszek… még nem elfordítod a tekinteted. És ez fáj! Fáj, mert tudom sose lehetek a tied. Sose érinthetlek, csókolhatlak, érezhetlek magamon és magamban. Nem, sose… és ekkor megtudnék pusztulni… de nem teszem… csak elbőgöm magam magamban… nem mutatva ki igazi érzelmeim.

Reggel van. Valamiért úgy érzem ez a nap más lesz, mint a többi. Bár minden nap így érzek. Minden nap úgy kelek fel, hogy ma az enyém leszel, aztán minden egyes éjjel úgy fekszem le, hogy nem érinthettelek meg. De a mai nap tényleg más… karácsony van… bár megkaphatnám a legszebb ajándékot! Téged…

A klubhelységben teljesen üres. Szinte mindenki hazautazott, aki pedig még se az a Nagyteremben reggelizik. Én is lemegyek… alig vannak… de te ott vagy… ezen meglepődött, hiszen még sosem töltötted itt a karácsonyt. Nincs melletted senki… mellettem sincs. Mindenki elment…

Alig tudok pár falatot lenyelni. Folyton feléd sandítok. Várom, hogy rám nézz, hogy ha csak kis időre is láthassam a szemeid kékségét, hajad szőkeségét. Felnézel, de a szemedből most hiányzik a gyűlölet, nincs benne harag, megvetés… csak nézel és nem érted miért nézlek ilyen csodálkozva. De én csak tovább nézlek… aztán elfordítod tekinteted és felállsz, elindulsz az ajtó felé. Valamiért úgy érzem utánad kell mennem… követlek hát.

Pár folyosó után aztán meghallom, hogy elhallgattak a lépteid. Megállok, nem tudom mit csináljak. Aztán döntök befordulok a sarkon és meglátlak téged. Csodálkozva nézel rám, nem érted mit akarhatok tőled. Aztán meglátok valamit, valamit feletted… és csak bámulom. Te is felnézel és ekkor meglátod… egy fagyöngy!!! Meredten nézel rám… és én nem habozok, úgy érzem most vagy soha. Két lépéssel előtted termek, szorosan átkarollak, magamhoz húzlak és megcsókollak… nem ellenkezel! Visszacsókolsz, nyelvünk vad táncot jár egymás szájában, mígnem végül elválunk egymást. Megfogom a kezed és sietős léptekkel elindulok a torony felé. Nem ellenkezel, csak jössz utánam… senkivel nem találkozunk… aztán elérjük a portrét, aki csodálkozva néz ránk. Nem törődök vele… berontok a klubhelységbe, fel a lépcsőn, be a szobámba, bezárom az ajtót, majd az ágyamhoz húzlak.

Egyszerűen bele löklek… azonnal egymásnak esünk… és végre megkaptam, amit világ életemben akartam… az enyém lettél!

-         Draco… - szólaltam meg, miután már mindketten normálisan vettük a levegőt. Egymáson, egymás karjaiban feküdtünk meztelenül.

-         Igen… Harry? – kérdezel vissza, miközben felemeled fejed a mellkasomról.

-         Csak azt akarom mondani… - szólok tétován, mélyen kék szemeidbe nézve – hogy Boldog Karácsonyt!

Elmosolyodsz, majd kissé felemelkedsz és lágyan megcsókolsz.

-         Ez volt életem legszebb karácsonya. – mondod majd visszafekszel mellkasomra.

-         Azt hiszem – sóhajtok egy nagyot – nekem is! – elmosolyodok majd, kar-karöltve mindketten elalszunk.

 „A boldogság… nem egy hal, amit el tudsz kapni… mert az élet egy lecke… és ezt te csak magadon keresztül tanulhatod meg…”