Üres párbeszédek

- Miért nem figyelsz soha rám?
- Mert nem akarok.
- Csak kikészíteni…
- Tessék?
- Miért akarsz őrületbe kergetni?
- Nem akarok tőled semmit…
- Csak ezt akartam…
- Most megkaptad.
- Illetve, mást akarok.
- Mit?
- Azt akarom, hogy akarj.
- Hagyjál békén.
- Jó.
- Jó.
- Miért csináljuk ezt?
- Én nem csinálok semmit.
- Hazudtál?
- Mikor?
- Egyszer azt mondtad, szeretsz.
- Nem emlékszem.
- Én igen.
- Mint mindig…
- Maradjuk témánál. Hazudtál?
- Nem tudom.
- Mit tudsz?
- Hagyj békén.
- Normális témáról nem akarsz beszélni velem, komolyabb dologról sem… azt mondtad, legyünk barátok. Ez nagyon más, mint a barátság.
- Miért, mi ez?
- Hideg közöny és utálat.
- Megint megsértődtél.
- Nem. Csak tudni akarom, mit gondolsz rólam.
- Idegesít az örökös kérdezősködésed.
- Csak mondd, hogy utálsz és többé nem szólok hozzád. Senkihez.
- Ez fenyegetés.
- Nem. Ez kérés. Tehát?
- Nem utállak.
- Miért hazudsz?
- Miért piszkálsz?
- Nem piszkálnálak, ha megmondanád.
- Mit?
- Hogy miért viselkedsz így velem. Mit ártottam én neked?
- Hogy vagy.
- Nem fontos lennem.
- Akkor ne legyél! Szállj már le rólam.
- Te mondtad…

Vége