A lány a sarokban üldögélt és vígan dudorászott. Szörnyen részeg volt már. A fiú a lépcsőn felfelé tartott, hiszen ½ 9-re oda lett rendelve. Már előre ideges volt, hogy biztos megint össze akar veszni a lány. De a lánynak más szándékai voltak. Igen, amíg józan volt, még voltak szándékai, de olyan finom volt az a néhány üveg sör, és különben is olyan jól szórakoztak. Nem akart így a fiú szeme elé kerülni, de már nem volt akarata, igen, az a híres akaratereje is elszállt, alig látott. A folyosón homályosan látott csak, egy elmosódott alak közeledett felé, a fiú. Nem lett volna jó, ha a fiú azt hiszi, hogy nem jött el és elfelejtette az egészet. A lány, amint észrevette a fiút, feltápászkodott, oda dőlöngélt hozzá, és a nyakába kapaszkodott.

- Úristen, te részeg vagy! – szólt meglepetten a fiú.

- Nem is! Csak egy kicsit ittam! – bizonygatta ártatlan képpel a lány, közben hevesen gesztikulált, ami abból állt, hogy majd’ kinyomta a fiú szemét.
A fiú körülnézett: mit tehetne egy részeg lánnyal, hogy egy picit is jobb legyen neki? Nem akarta kihasználni, hogy a lány ilyen tehetetlen, úgyhogy gondolta, lefekteti a terem előtti kőpadlóra, amíg kitalál valamit. A lány tovább beszélt, de a fiú nem figyelt rá. Agya lázasan kereste a megoldást. A szülei megölik a lányt… A többiek mit szólnak majd… Mit tehetnék, hogy az alkohol távozzon a szervezetéből? Egy megoldás lebegett csak a szemei előtt, de azt nem lehet… Akkor a lány végre bebizonyítaná, mi is ő… De csak így lehet…
Gondolataiból kizökkentette a lány, aki most tántorogva bár, de fölállt, egy hirtelen mozdulattal a falhoz nyomta, és szájon csókolta. A lány most nem is volt tudatában annak, mit tett. 4 éve erre várt a fiú. Oh, igen, az alkohol jótékony hatása… A fiú visszacsókolt. Keserűen belemosolygott a csókba. „Megteszem…”gondolta. Átkarolta a lány derekát, és lassan elvált ajkával a lányétól, majd a nyakát kezdte csókolni. A lány nagyokat sóhajtott, majd hangosan fölordított, mikor a fiú tépőfogaival a nyakába harapott. Senki nem hallotta a segélykérő sikolyt, lent a buli folytatódott. 3 emelet és 1 teljes hangerőn ordító hangfal volt köztük és a többiek között. Szebben mondva köztük és a valóság között. Próbált szabadulni, de túl erőtlen volt hozzá és túl felkészületlenül érte a támadás. A fiú mértékkel itta a lány vérét. A lány közben elájult, de a fiú nem hagyta abba. Pont annyit hagyott, hogy reggelre újratermelődjön az összes vére, az a kevés alkohol, amit hagyott benne, már gyorsan kitisztul. Aztán elengedte, és lefektette a folyosón, hogy reggel megtalálják. Félt, hogy talán megfázik a lány, de a nehezén már túl volt, és nagyjából föl is volt öltözve az esti (novemberi) hideghez. A fiú még mondott valamit, mielőtt magára hagyta a lányt:

- Sajnálom, de meg kellett tennem. A te érdekedben. Holnapra minden jobb lesz. És senki nem bánt majd.
A lány erőtlenül feküdt a földön.
Másnap reggel a kórházban ébredt. Nem emlékezett semmire, fájt a feje, fázott.
A fiú ült az ágya mellett és biztatóan mosolygott. A lánynak ezer kérdése volt.

- Mit vigyorogsz? Mit keresel itt? Én mit keresek itt? Hogy kerültem ide? Honnan tudtad, hogy…

- Maradj csöndben. Pihenned kell – mondta a fiú nyugodtan, a lányhoz hajolt és megcsókolta. A lány meglepődött, mégis ismerősnek érezte a helyzetet. Hisz még soha…

- Mikor jössz el legközelebb? – kérdezte csillogó szemmel a lány, miután a fiú fölállt az ágyáról, s menni készült.

- Hamar. Nagyon hamar. Talán már délután – felelte a fiú, és kifelé menet ismét elmosolyodott. Hát tényleg szeret… Az emlékei alapján biztos; a sírás, a kitalált történetei, a rajzai, a gondolatai. Olyan rég a közelemben van, mégsem vettem észre soha, milyen csodálatos lány és sosem hittem el, hogy szeret… Ezentúl minden más lesz… minden. Szeretni fogja teljes szívéből és soha nem ereszti el. Kevés lány nyeri el egy vámpír szerelmét. És még kevesebb éli túl. Vigyáznom kell rá. Bármennyire erősnek mutatja magát, ugyanolyan törékeny, mint bárki más, talán még törékenyebb. Nem hagyom magára soha.